A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette - és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is. Miután bemutatja, hogyan is került ilyen szörnyű állapotba a rendszer (a rövid válasz a profittermelés és Nixon elnöksége), a rendező magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat is meglátogatunk, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban. Végezetül Moore a 9/11-es katasztrófa hőseinek egy csoportját gyűjti maga köré - olyan mentőmunkásokat, akik ma immunrendszeri betegségekben szenvednek, ám az Egyesült Államokban megtagadják tőlük a megfelelő orvosi ellátást. A rendező a legváratlanabb helyre viszi el ezeket az embereket, ahol, amellett, hogy megfelelő ellátásban részesülnek, diplomáciai bonyodalom részesei is lesznek.

Bár a SiCKO ugyanazon a provokatív és szenzációvadász ösvényen jár, mint a rendező előző filmsikerei, az Oscar-díjas KÓLA, PUSKA, SÜLTKRUMPLI és minden idők legsikeresebb dokumentumfilmje, a FAHRENHEIT 9/11, mégis valami egészen mást jelent Michael Moore számára. SiCKO az ostoba és néha kegyetlen amerikai egészségügyi ellátási rendszer szívvel-lélekkel felvázolt portréja, olyan emberek nézőpontjából elmesélve, akiknek egészen különleges és bizarr kihívásokkal kellett megküzdeniük azért, hogy a nekik kijáró ellátásban részesülhessenek. Mark Twain és a híres amerikai komikus és társadalomkritikus, Will Rogers nyomdokaiban járva a SiCKO a humort használja eszközéül ahhoz, hogy megejtő történeteket meséljen el nekünk, és ahhoz, hogy rávezesse közönségét arra, hogy egy alternatív ellátási rendszer az egyetlen megoldás a problémára.