A 19. század 60-as éveiben egy fiatal angol nő nevelői állást vállal a sziámi (ma Tájföld) király udvarában. Angol nyelvre oktatja a király gyermekeit és feleségeit. A király egyre inkább igényli, hogy kulturált, felvilágosult uralkodónak ismerjék el. Anna tevékenységének eredményeként meggyökeresednek az angolszász fehér ember szokásai, viselkedése, ruházata. A nevelőnő kisfiának tragikus balesetét a király nemzeti gyásznappá nyilvánítja, Annát pedig legfelső udvarhölggyé nevezi ki. Fiának halála után, Anna az ifjú herceg nevelésével teljesíti be hivatását, aki modernizálja Sziámot.