Egy biztos, a cím rendkívül találó. Edison Chen és Sam Lee gyakorlatilag tökéletesen alakítja a két kivert kutya szerepét, akiknek egy céljuk van, a másikat elpusztítani. Emberi részükben már alig-alig pislákol fény, de pont ez az, ami egymás ellen fordítja őket. Lelkiismeret nélkül taposnak le mindent, ami kettejük közé áll. Pou-Soi Cheang túllép a manapság oly divatos két cool faszi párharcára építkező színes-szagos tucatmozikon. A film rettentő sötét és komor, s ezt kiemelendő a rendező mindent bevetett. Egy haldokló, szétesett világba kalauzol minket, ahova szinte alig jut el a fény. Ezt, az egyébként lélegzetelállítóan szép fényképezés gyönyörűen ki is emeli. Aszimmetrikus képek, erős filterek és csak egyszer-kétszer találkozni világos snittel, akkor viszont okkal, már-már bántóan. Sikátorok, szeméttelep, suburbia, gyakorlatilag csak ezeken a helyszíneken fordulunk meg a film folyamán. Itt a törvény már nem úr, mindenki csak testi erejének segítségével képes túlélni, az erőszak pedig megengedett mindenki számára. Valami félelmetes az az elemi energia, amivel a két főszereplő végigszáguld a filmen. Ropognak a csontok, felszakadnak a sebek és hullanak az ártatlan emberek - mindez nem érdekli őket.