Az egérkínzós nyitány Peckinpah Vad bandájának főcímét idézi a gyerekekkel, a skorpióval meg a hangyákkal, de Tsui Hark harmadik filmje (Di yi lei xing wei xian, 1980) még annál is durvább. Nincs benne semmi, csak vér, mocsok, dögvész és totális embertelenség, az egész egy fertelmes urbánus rémálom egy rothadó társadalomról és annak csatornába, patkányok és szarfolyam közé való férgeiről – nihilizmusának abszolútuma még most, harmincöt év után is döbbenetesen sokkoló.
A Dangerous Encounters of the First Kind (fut Don’t Play with Fire címen is) három tinédzserről és az őket zsaroló Pearlről szól (a srácok egy éjszaka a lány szeme láttára gázolnak el egy biciklizőt), akik nem annyira bármiféle ideológiai okokból, mint inkább csak puszta szórakozásból kaotikus rablás- és robbantássorozatba kezdenek. Közben véletlenül hozzájutnak amerikai csempészek illegális banki papírjaihoz, amelyeket japán alvilági figurákkal való üzletkötésre szántak. Mondanám, hogy elszabadul a pokol, de ez már kezdettől fogva maga a pokol.