A házaspár azért utazik az elhagyatott tóparti nyaralóhoz, mert a nő hosszú évek után szeretne találkozni testvérével, akinek komoly problémái voltak az életben. Anyjuk hamvainak kiszórása után a házban töltött idő alatt lassan, de biztosan körvonalazódnak a temetett múlt emlékei, annak a bizonyos estének a maradványai, amikor is a nő húgát a volt barátja megerőszakolta és az erdőben hagyta. A feszült hangulaton nem segít, amikor másnap a két nő furcsa krátert talál, benne egy fekete golyóval, ami gyorsan sebeket ejt azon, aki a kezébe fogja az említett tárgyat. Ettől kezdve nemhogy felgyorsulnának az események – továbbra is lassú sodrásban haladunk és pontról pontra derülnek ki dolgok a családról, amit több rémálom szakít félbe: a nővért ugyanis magas idegenek látogatják meg számos ízben, egyre több utalást téve az asszony hasára. A sztori tehát kezd összeállni, de a film erőssége nem is ez, hanem az emberközi kapcsolatok kivitelezése és a remekül beállított kamera, illetve ahogyan a zenével összhangba hozták a snitteket.